IV. A bibliográfiák típusai

A bibliográfiák mai változatos fajtáikat lényegében két fő szempontból lehetséges rendszerezni. Kiindulva abból, hogy az összes bibliográfia valamilyen módon az emberi tudás egészével, a dokumentumok összességével hozható kapcsolatba, az első szempont mindjárt az, hogy milyen alapon darabolják fel az egészet, az egészhez képest milyen részt foglalnak rendszerbe.

A második tipizálási szempontrendszer a bibliográfiák módszerei, belső tulajdonságai lesznek; azaz, hogy miután kihasították a részt az egészből, hogyan rendszerezik azt, milyen mélységben tárják föl, milyen módszereket alkalmaznak, és főleg: milyen funkciót töltenek be. (Horváth, 1978)

Második felosztás (belső tulajdonságok) alapján:

A feltárt anyag körét tekintve

• teljességre törekvő
• válogató

A szolgáltatások iránya szerint

• dokumentumorientált
• tudományorientált
• felhasználó orientált

Informatív feladat szerint

• újdonságértesítő
• visszakereső vagy visszatekintő

Leírás módja szerint

• elsődleges
• másodlagos

A feldolgozás szintje szerint

• regisztratív
• magyarázatos
• tényközlő bibliográfia

Szerkezet szerint

• tárgyi-tematikus
• személyi (biográfiai)
• történeti (kronológiai)
• földrajzi (topográfiai)

A megjelenés módja szerint

• önálló
• rejtett

Az előállítás technikája / formája szerint

• technikailag: nyomdai vagy egyéb sokszorosítás
• formailag: könyv, cédula, CD-ROM, online, stb.

Mi az a két szempont, ami meghatározza a bibliográfiák tipizálását?

A szolgáltatások iránya szerint milyen bibliográfiákat ismer?

Mi szerint nevezünk egy bibliográfiát elsődlegesnek?

IV./1. Rész - egész felosztás alapján

Tartalom szerint: általános vagy tematikus /szakbibliográfia/. A tudományok természetes rendszere alapján beszélhetünk a szakbibliográfiákról. Szakbibliográfia: egy-egy nagyobb vagy szűkebb tudományterület irodalmát gyűjti, pl. zene-, irodalom-, történettudomány, orvostudomány, természettudomány stb. Szakbibliográfiákat többnyire országos szakkönyvtárak építenek.  Pl. az Országos Pedagógiai Múzeum és Könyvtár kiadványa a Magyar Pedagógiai Irodalom, valamint a PAD bibliográfiai adatbázis; a Könyvtári Intézet építi a magyar könyvtári szakirodalmi adatbázist.

Amennyiben a bibliográfia nem követi a tudományonkénti felosztást, akkor beszélünk általános bibliográfiáról (ősnyomtatványok bibliográfiája, eszperantó nyelven írt művek bibliográfiája stb.)

Dokumentumfajták szerinti megosztás alapján jönnek létre a könyv-, a sajtó-bibliográfiák, repertóriumok, a térkép-bibliográfiák, a filmográfiák, a diszkográfiák, az elektronikus dokumentumok bibliográfiái és lehetne folytatni a sort az összes dokumentumfajta szerint.

Repertóriumok: a tudományos, és ismeretterjesztő folyóiratokban megjelent tanulmányok visszakereshetőségét biztosítják szerző, cím, esetleg tárgyszó alapján. Pl.: a Századok c. folyóirat repertóriuma.

A filmeket leíró bibliográfiát filmográfiának, a hanglemezeket és CD-ROM-okat leíró bibliográfiát diszkográfiának nevezzük. Pl. Pócsiné Munkácsi Gabriella szerkesztette az Irodalmi hanglemezek Magyarországon, 1975-1981. c. diszkográfiát (Budapest : OSZK KMK, 1985). Varga Balázs szerkesztette a hazai játékfilmek filmográfiáját. Magyar  Játékfilmek 1931-1998. (Budapest : Magyar Filmintézet, 1999.)

Területi, földrajzi szempontok eredményezik a regionális, ezen belül a nemzeti, és helyismereti bibliográfiákat, ha nem alkalmazzák ezt a szempontot, akkor egyetemes bibliográfiáról beszélünk.

A nemzeti könyvtár építi a nemzeti bibliográfiát, az önkormányzati könyvtárak a helyismereti bibliográfiákat.

A fenti szempontok kombinálódhatnak egymással, ilyenkor van szó pl. regionális szakbibliográfiáról, regionális sajtórepertóriumról, nemzeti könyvbibliográfiáról stb.

A nemzeti bibliográfia egy adott ország vagy/és nemzet dokumentumainak teljességre törekvő és rendszerezett leírását tartalmazza. (Bényei, 2010) Pl.: a Magyar Nemzeti Bibliográfia. Könyvek bibliográfiája (Budapest, OSZK) általános, nemzeti és kurrens, mert rendszeres időközökben jelenik meg, és folyamatosan feltárja a legújabban Magyarországon megjelent könyveket.

A kiadvány a teljesség igényével regisztrálja a Magyarországon önállóan megjelent kiadványokat, szép- és szakirodalmat egyaránt. Nem tartoznak gyűjtőkörébe a prospektusok, propaganda kiadványok, valamint az általános és középiskolai tankönyvek, felsőoktatási jegyzetek. A könyvek leírását 49 szakcsoportban közli a kiadvány. A dokumentum leírásokat név, cím és ISBN mutató egészíti ki. Megjelenik havonta kétszer. Éves kumulált kötete a Magyar Könyvészet. Az 1976 óta megjelent füzetek anyaga CD-ROM-on is megjelent.

A kurrens magyar nemzeti bibliográfia a könyvek számbavételével hatvan éves múltra tekint vissza. Története során többször változott a megjelenési formája, és a nyomtatott folyóiratot fokozatosan felváltották a bibliográfia elektronikus formái.
A Magyar Nemzeti Bibliográfia. Könyvek Bibliográfiája - WWW (MNB KB) fél havonként, évente huszonnégyszer jelenik meg. A Magyarországon kiadott és az Országos Széchényi Könyvtárhoz kötelespéldányként beszolgáltatott vagy más forrásból beérkező könyvek és elektronikus dokumentumok bibliográfiai tételeit tartalmazza, a mindenkor érvényben lévő hazai és nemzetközi katalogizálási szabályzatok szerint. A bibliográfiai tételeket szakrendben közölik, amelynek használatát a szakcsoportok betűrendes jegyzéke és az ETO jelzetek és szakcsoportok konkordancia táblázata segíti.

A dokumentum nyelve szerint "egyetemes" /közömbös a dokumentumok nyelve/, nemzeti nyelvű és két- vagy többnyelvű.

Kronológiai (időbeli) elhatárolás:

• megjelenési idő/időtartam szerint beszélünk retrospektív (visszatekintő), kurrens (egyidejű, folyamatos) és perspektivikus (előretekintő) bibliográfiákról.
• tárgyidő mely időszakra vonatkozó anyagot tartalmaz a bibliográfia.

Ez az öt szempont alkotja a bibliográfia gyűjtőkörét. Mindegyik felosztás független egymástól, de kapcsolódásuk, átfedésük nyilvánvaló (pl. földrajzi - nyelvi, tartalom- földrajzi). (Bényei, 2010.)

Mi jellemző a nemzeti bibliográfiára?

Folyóiratcikkek adatait hol keresné?

Kik készítenek szakbibliográfiát?

IV./2. Belső tulajdonságok alapján

Számbavétel szerint teljesek vagy válogatóak (szelektívek). A szelektivitás mindig az adott gyűjtőkörön belül értendő. A teljességnek két oldala van: a dokumentumok vonatkozásában (ha a funkció a számbavétel), illetve jelenthet tartalmi teljességet az ismeretek szintjén, ebben az esetben az új szempontokat, új információkat nem hordozó művek felvétele elhagyható.

A válogató bibliográfiák vállalják, hogy a fontosnak tartott dokumentumokra korlátozzák magukat, ezzel segítve a felhasználót a tájékozódásban, önmagukat pedig megkímélik egy csomó másodrendűnek ítélt dokumentum felvételétől.

Irányultság szerint lehet:

• dokumentumorientált: általános regisztráció, számbavétel, pl. nemzeti /patriotika/ bibliográfia → alap- vagy forrásbibliográfiaként funkcionál, alapja számos további összeállításnak;
• tudományorientált: tudományos (elméleti) vagy gyakorlati célokat szolgál - részben az ellenőrzés, részben az informálás funkciójához kötődik; pl. nagy szakbibliográfiák, referáló folyóiratok, bibliográfiai bevezetők (guide-ok);
• felhasználó orientált: célzott információkat közöl, az informálás és a bemutatás funkciójából adódik; pl. ajánló bibliográfiák, kereskedelmi és bibliofil bibliográfiák.

Az informatív funkció (újdonságértesítés vagy visszakeresés) alapján folyamatos, kurrens, szétsugárzó bibliográfiákról, vagy retrospektív, összefoglaló, visszakereső bibliográfiákról beszélhetünk.

Az azonosítási funkcióhoz kapcsolódva, a leírás módja szerint megkülönböztetünk elsődleges (primer) bibliográfiákat, ezeknél a bibliográfiai leírások az eredeti dokumentum alapján (autopsziával - kézbevétellel) készülnek, vagy másodlagos (szekunder) bibliográfiákról beszélünk, ezeknél más forrás alapján (nem autopsziával) készül a regisztrálás.

A feldolgozás szintje szerint beszélünk regisztratív bibliográfiáról, ha a feltárás szintje nem haladja meg a 4-6 ismérv megadását. A magyarázatos bibliográfiák egy nagy csoport gyűjtőneve. A magyarázat lehet annotáció /egy rövid kommentár/, ez főleg a közművelődési gyakorlatban terjedt el. Ennél többet árul el a dokumentumról a referátum, ami a tartalmat reprezentálja, általában 500 szót meg nem haladó terjedelemben. A kivonat a dokumentum szövegének 25-30%-os tömörített változata, ami pótolja az eredeti szöveg elolvasását. Ugyanarra a témára vonatkozó kivonatok gyűjteményét témadokumentációnak hívjuk.

Ha egy témára vonatkozó irodalom mondandóját saját szerkezetű mű foglalja össze, akkor szakirodalmi szemléről beszélünk.

A magyarázatos bibliográfiák sajátos formája a biobibliográfia, ahol a magyarázat nem a műről, hanem a szerzőről szól, illetve a kalauz jellegű bibliográfia, ahol a magyarázó szövegek az irodalmi források, és azok kutatásának az elemző ismertetését adják.

Az elrendezés módja, a szerkezet alapján megkülönböztetünk időrendi, helyrendi, szakrendi, betűrendes bibliográfiákat. A szempontok variálhatók: helyrenden belül időrend, szakrenden belül időrend, azon belül betűrend stb. A visszakeresést több szempont szerint készített mutatók segítik.

A megjelenés módja szerint a bibliográfia önálló vagy rejtett. A rejtett bibliográfiák könyv vagy folyóirat-közlemények végén szereplő hosszabb-rövidebb irodalomjegyzékek, amelyek a szerző által felhasznált és/vagy fontosnak tartott szakirodalmak felsorolása.

Sok tudományág rendelkezik olyan kézikönyvvel, ami az adott tudományág alapjait, kutatásának módszereit foglalja össze. Ezek gyakran tartalmaznak bibliográfiát is, ami ennek a szakterületnek az alapvető irodalmát tükrözi. Ez a rejtett szakbibliográfia. Sokszor önálló kiadványként is megállnák a helyüket. Pl.: az Akadémiai Kiadó által kiadott és az MTA Néprajzi Kutatóintézetében készült Magyar néprajz. c. 8 kötetes mű kötetei több száz oldalnyi bibliográfiát tartalmaznak.

Az előállítás technikája szerint nyomdai vagy más módon sokszorosított, formailag könyv, cédula, CD-ROM, DVD. A számítógépes bibliográfiai adatbázisok online használhatók.

A tájékoztatás foka szerint elsőfokú bibliográfiák a dokumentumokról készült bibliográfiai leírásokat, magyarázatokat közli. A másodfokú - a bibliográfiákról tájékoztatnak, ezért ezeket a bibliográfiák bibliográfiájának is nevezzük.

Mint látjuk, a bibliográfiáknak számtalan típusa létezik, és bárki készíthet bibliográfiát. A tanulmányához, szakdolgozatához mindenki maga készíti. Tudományos dolgozatok, diplomamunkák készítésének része a téma bibliográfiájának hiteles, gondosan szerkesztett bibliográfiájának összeállítása. Adott tudományterület szakértői is összeállítják a szakterület bibliográfiáját. Ha egy könyvtár katalógusában együtt keresünk szakterületre és bibliográfiára (néprajz and bibliográfia), megtudjuk, hogy a könyvtár milyen bibliográfiákkal rendelkezik az adott szakterületen.

Mely csoportba tartoznak az ajánló bibliográfiák?

Milyen feltételei vannak a szelektivitásnak?

Mi az autopszia?

Milyen magyarázatos bibliográfiákat különböztetünk meg?

Melyik bibliográfia újdonságértesítő?

Mi a különbség az elsődleges és az elsőfokú bibliográfia között?