VIII. Információkeresés, keresési taktikák

VIII./2. Képzelettaktikák

A keresőtaktikák fizikailag létező, konkrét eszközök alkalmazására vonatkoznak; céljuk a keresés eredményességének közvetlen növelése.
A képzelettaktikák kizárólag értelmi műveletek, illetve ilyenekre irányuló jó tanácsok; céljuk, hogy a keresés holtpontjain átsegítsék a keresőt. A problémamegoldás közben gyakran elakad a gondolkodás, ilyenkor a kérdést új szemszögből, más módszerrel célszerű megközelíteni. Arra már ritkábban gondolunk, hogy az új irányba terelő ötleteknek gyakran az először alkalmazott, többnyire megszokott elképzelések állják útját. A képzelettaktikák új ötletek, megoldási módszerek, elképzelések keletkezését segítik elő, fellazítva a szellemi megkötöttségeket, olykor arra a felismerésre építve, hogy az információk szellemi feldolgozása és az adatok fizikai elhelyezése egymástól elválaszthatatlanok.
Ha azt akarjuk, hogy a taktikák eleven, késztető szerepet játsszanak bennünk, felszólító módba tett, tömör és kifejező igék formájában célszerű őket nyilvántartani a fejünkben.
E taktikák a képzelet fejlesztését, a bevált sémák feloldását és a képzeletben, illetve fizikailag tárolt információk egyeztetését segítik elő.

Vegyük tehát sorra a képzelettaktikákat!

GONDOLKODJ!
A gondolkodás annyira magától értetődik, hogy meglehetősen pazarlóan bánunk vele. A kereséskor is sok időt és energiát fordítunk rá – sikertelenül. Úgy is mondhatjuk, hogy „gondolkozgatunk” ahelyett, hogy „gondolkodnánk”. A programozásban a GONDOLKODJ a jelszó szerepét játssza, azt jelenti, hogy „jusson eszünkbe valami helyes”, azaz vegyük észre, hogy gondolkodni kell. Idézzünk elő és tartsunk fenn olyan szellemi állapotot, amelyben valóban gondolkodunk.

SZÁRNYALJ SZABADON! (ötletroham, brainstorm)
A kritikus értékelést teljesen félretéve engedjünk utat szabad ötleteinknek, anélkül, hogy nyomban szabatosan meg is fogalmaznánk és értelmeznénk őket. Az ötletroham több ember aktív együttműködésén alapul, melyben kölcsönösen inspirálják egymást a szabad ötleteikkel, de – talán kisebb hatásfokkal ugyan – egyedül is szárnyalhatunk a gondolatainkkal.

MEDITÁLJ!
Minden felidéző, kereső folyamat tartalmaz befelé forduló, „képszerű” szakaszokat, melyek nehezen ragadhatók meg fogalmilag. E szakaszok aktivizálása érdekében nem annyira konkrét gondolatok szükségesek, mint inkább szellemi állapot, melyben az intuitív és a racionális gondolkodás párhuzamosan működik és egymásra talál. Ez az állapot a meditáció.

KONZULTÁLJ!
Ötletszerző, tájékozódó beszélgetés valaki mással a kérdésről, melynek eredménye inspiráló, előremutató lehet számunkra.

MENTSD, AMI MÉG MENTHETŐ!
Vegyük elő a már eredménytelennek bizonyult megközelítéseinket és ellenőrizzük (nehogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntsük), hogy van-e olyan változatunk, melyet még nem próbáltunk ki, mielőtt végleg más irányba indulnánk.

BÖNGÉSSZ!
Böngésszünk a segédletek és a szemünkbe ötlő egyéb eszközök között, hátha valamelyik alkalmas forrásnak bizonyul arra, hogy a keresés új kiindulópontja legyen.

               
OCSÚDJ! (tettenérés)
Vegyük észre, ha zsákutcába kerültünk, és jusson eszünkbe, hogy a megközelítés módosítása haszonnal járhat.

SÖPÖRD LE A MEGSZOKOTTAT!
Bizonyos fajtájú kérdések gyakrabban fordulnak elő, és megválaszolásuk is gyakrabban sikerül. Az ezekből szerzett tapasztalatok akarva-akaratlanul is a keresés általánosított formájának beidegzéséhez vezetnek. Ezzel az általánosított modellel viszonylag hamar és kevés fejtöréssel célhoz érhetünk. Előfordul azonban, hogy éppen ez okozza adott esetben a keresés sikertelenségét. Fordítsunk tehát hátat az eddigieknek, és söpörjük le a színről a megszokott keresési modellt (vagy legalábbis felejtsük el egy időre). A kérdésben rejlő egyedi problémákhoz talán a keresés teljesen más modellje révén jutunk el, mely éppen azért ismeretlen, mivel az adott probléma eddig csak ritkán vetődött fel, s megoldása nem járt modellalkotó általánosításokkal.

NYISS!
Tágítsuk ki a keresési tartományt. Lehet, hogy a kérdéshez választott vagy feltételezett szakterület, tudományág túl szűk, a benne felhalmozódó ismeretek nem elegendőek a válasz megfogalmazásához.

ALKUDOZZ! (a felhasználó befolyásolása)
Ha másnak keresünk, vagy segítünk valakinek, vizsgáljuk meg az adott kérdés vonatkoztatási rendszerét, azt a keretet, amelyben az illető a problémáját megközelítette. Fogalmazzuk meg azt, hogy szükség esetén tisztázhassuk vele, mennyiben változtatható az ő kiindulópontja anélkül, hogy az alkudozás eredményeként túlzott torzulások keletkeznének. Az igen-nem válaszok eredményeként az n-edik lépésben megszülethet a kérdésnek a felhasználó számára még elfogadható megoldása. Az alkudozást egy kereső személy önmaga tudatán belül is elvégezheti, és juthat kompromisszumra általa a keresés folyamatának különböző szakaszaiban

TÁROLJ!
Bonyolult kereséskor számtalan forrást nézünk át, míg meg nem találjuk azt, amely a leginkább megfelel a kérdésnek. A közbenső információk is elárulhatnak valamit a leginkább megfelelő információ természetéről, esetleg azt is jelezhetik, hogy az eredeti kérdést zagyván fogalmaztuk meg, s ezért újra kell fogalmazni. Azaz nemcsak arra van szükség, hogy számon tartsunk minden nyomravezető elemet, melyről feltételezhető, hogy megváltoztathatja a kérdés természetéről vagy a legmegfelelőbbnek tartott információról alkotott elképzelésünket. Az is fontos, hogy felhasználjuk a korszerű keresőrendszerek ama képességeit, hogy – automatikusan vagy külön utasításra – tárolják a kérdéseket és megjelenítsék a keresési történetet.

HÖKKENTS!
Előfordulhat, hogy hiába alkalmaztuk a fent felsorolt taktikákat. Ilyenkor talán a leleményesség és a szellemesség segíthet: Találjunk ki valamilyen lehetetlen, eszeveszett vagy legalábbis drámaian új megoldást a problémára! A hökkentés „oldalazó” gondolkodás. Segítségével mintegy rendeződnek a meglévő információk, felismerhetők a hagyományoktól eltérő modellek és teljesen átfogalmazható a kérdés. A bevált sémák meghatározzák a gondolkodás folyamatát, a gondolati „félrelépéssel” vagy „oldalazással” mintegy rápillantunk arra a modellre, mellyel azonosultunk, s ezért megköti a képzeletünket.

VÁLTS!
Változtassunk meg valamit – bármit – a keresési viselkedésben; próbálkozzunk más forrásokkal, más kifejezésekkel, más témakörrel stb. A váltással egyben a megszokott keresési modell is automatikusan törlődik. Az új viselkedés termékeny gondolatokat sugall.

SZŰKÍTS!
Vizsgáljuk meg a kérdést közelebbről oly módon, hogy (1.) a kérdés egészéről a kérdés egyik részletére irányítjuk a figyelmünket, vagy oly módon, hogy (2.) a kérdés speciális értelmezésére térünk át (akár alkalmazhatjuk mindkettőt).

BŐVÍTS!
Vizsgáljuk meg a kérdést távolabbról oly módon, hogy (1.) a kérdés egyik részletéről az egészre irányítjuk a figyelmünket, vagy, hogy (2.) a kérdés speciálisabb értelmezéséről egy általánosabb értelmezésre térünk át (akár alkalmazhatjuk mindkettőt).

UGORJ!
Változtassunk a kérdés megközelítésén oly módon, hogy (1.) az összetett, több részből álló kérdés egyik részlete helyett egy másik részlet keresésébe fogunk, vagy oly módon, hogy (2.) a kérdést más szemszögből vizsgáljuk meg, amely se nem tágabb, se nem szűkebb, mint a korábbi megközelítés, hanem egyszerűen más.

ÁLLJ!