II./3. A szakirodalom-kutatás módszertana

Az irodalomkutatást az elsődleges és másodlagos könyvtárhasználat elemeit és lehetőségeit felhasználva kell végezni. Ez a munka egy visszamenőleges kereséssel kezdődik, hogy megtudjuk, mi jelent meg a keresett témában, a korábbiakban. Ezt a retrospektív információkeresést és feldolgozást a kutatás, ill. a diplomamunka készítése során egy folyamatos, kurrens információkeresésnek és feldolgozásnak kell kiegészítenie. (VOIT, 2004)

Rendszeres irodalomkutatás:

Az irodalomkutatásnak számos módszere létezik, ilyen a rendszeres irodalomkutatás. Ennek során szinte valamennyi bibliográfiát, segédkönyvet stb. hézagtalanul átnézünk, általában a legfrissebb közleményektől haladva a régebbiek felé.

Szakirodalmi lánc vagy hólabda-módszer:

Másik a szakirodalmi lánc, az ún. hólabda-módszer, aminek az a lényege, hogy a választott témánk alapvető kézikönyvének vagy más, könnyen hozzáférhető dokumentumának az irodalomjegyzékét (rejtett bibliográfiáját), a hivatkozásait, bibliográfiai apparátusát vesszük kiindulási pontnak. De a tárgykörben íródott diplomamunkák, PhD és doktori disszertációk irodalomjegyzékéből, bibliográfiájából is kiindulhatunk. A szakirodalmi lánc kifejezés arra utal, hogy minden irodalomjegyzékből kiválasztjuk a számunkra használható dokumentumokat, majd megnézzük a kiválasztott művek irodalomjegyzékét is, és így hólabdaszerűen visszafejtjük, és azokból is kiválasztjuk a releváns (a kereső kérdésünket, a kulcsszavakat lefedő) dokumentumokat. Ez a gyors és egyszerű módszer visszamenőleges keresést biztosít, de egyes fontos művek kimaradhatnak, hiszen az egyes szerzők hivatkozásai esetlegesek. (MAJOROS, 1997; VOIT, 2004)

Kerülőutas eljárás vagy szerzőkövetéses módszer:

Harmadik a kerülőutas eljárás vagy szerzőkövetéses módszer. Ezt akkor tudjuk alkalmazni, ha a témánknak van olyan meghatározó jelentőségű szerzője, kutatója, akinek a publikációi a téma fontos alkotásai. Olyan szaktekintély, aki a téma kutatásában kimagasló és elismert érdemeket szerzett. A kiválasztott szerző műveinek irodalomjegyzékét kell átnézni, és kiválogatni belőle a számunkra használható dokumentumokat. Ez a módszer nemcsak visszamenőleges irodalomkeresésre alkalmas, hanem azt is feltételezi, hogy az adott szerzőtől a jövőben megjelenő irodalmat is nyomon követjük. Tudni kell azonban, hogy az így felkutatott szakirodalom, a "találatok" száma itt is esetleges, és ugyanakkor elkerülhetetlen a retrospektív, ill. a kurrens információkeresés és feldolgozás együttes alkalmazása. (MAJOROS, 1997; VOIT, 2004)

Indexkutatás:

A rendszeres időközönként megjelenő kiadványok tartalomjegyzékeinek, az éves mutatóinak, indexeinek az átnézése több (3-5) évre visszamenőleg, kulcsszavainkra keresve szakfolyóiratokban és másodközlő dokumentumokban: bibliográfiákban, referáló lapokban, szemlekiadványokban. (MAJOROS, 1997; VOIT, 2004)

On-line keresés:

Az on-line keresés a keresőprogramok hatékony használatával történik az Interneten. A legfontosabb a kitartás: ha sok irreleváns találatunk lesz, pontosítsuk és szűkítsük a keresőkérdést. Ne csak az első találati oldalt nézzük meg! Néha érdemes (még ha fizetni is kell érte) a különböző archívumokban, adatbázisokban keresni. A felhasznált irodalom nagy része könyv alakban áll rendelkezésünkre. Vannak cédulás, mikrofilmes katalógusok a szerzők betűrendjében vagy tárgyszó szerint rendezve. Az on-line katalógusok egy vagy több könyvtár anyagának több szempontú visszakeresését, az adott dokumentum lelőhelyadatait, raktári jelzetét vagy akár egész szövegét is biztosítják, amit rögzítenünk kell a cédulákra. (MAJOROS, 1997; VOIT, 2004)

Adatbázis-kutatás:

Adatbázis-kutatás alatt a könyvtári katalógusok és számítógépes adatbázisok átfésülését értjük kulcsszavak alapján. Az on-line katalógusok egy vagy több könyvtár anyagának több szempontú visszakeresését, az adott dokumentum lelőhelyadatait, raktári jelzetét vagy akár egész szövegét is biztosítják, amit rögzítenünk kell a cédulákra. Internetes adatbázisokban keresés keresőprogramokkal. (WIMMER–JUHÁSZ–JENEY, 2009)

Kulcsszókeresés:

Ha már megfogalmaztuk munkánk célját és körülhatároltuk a kutatási témánkat, akkor foghatunk hozzá az adatgyűjtéshez, forráskutatáshoz, amelynek során a következő feladatok várnak ránk:

Össze kell gyűjtenünk a legfontosabb kulcsszavakat, azok szinonimáit, valamint tárgyszavak fogalomkörét is, amelyekhez a téma tartozik. Mindehhez elöljáróban lássunk néhány példát és egy kis technikai útmutatást a kulcsszókeresésre!

1. A kulcsszó téma szerinti megfogalmazása:

Pl.: témánk "Az első könyvsajtó története Mátyás idejében Magyarországon" kulcsszava --> könyvsajtó

2. A kulcsszó alakváltozatai: szinonimák keresése:

logikai fogalomkörök --> nyomdászat, nyomdatörténet könyvtörténet, könyvnyomtatás

3. A keresés körének szűkítése: a szűkítés típusai:

• földrajzi kategóriák szerint (pl.: magyarországi nyomdászat)
• időhatárok szerint (pl.: a 15. század)
• a keresett mű nyelve szerint (pl.: csak magyar)

A felsorolt logikai műveletek elvégzése után már pontosan meg tudjuk fogalmazni igényünket és a tárgyszókatalógusban a következő lépések szerint kereshetünk:

• Ismerjük a keresés kulcsszavát --> könyvnyomtatás
• Szinonimák alapján is kereshetünk --> könyvnyomda könyvsajtó
• Kiterjesztés más fogalmakra --> könyvtörténet
• Keresés kiterjesztése "vagy" kapcsolattal --> könyvnyomtatás vagy nyomdászat
• Keresés szűkítése földrajzi, időrendi, nyelvi kategóriák szerint --> Magyarországi és 15. századi és könyvnyomtatás

A fentiek segítségével lehet megoldani a következő feladatot: --> a szakirodalom összeállítását.

A fogalomgyűjtemény összeállításában segít:

• a könyvtári tárgyszókatalógus,
• a számítógépes katalógus,
• adatbázisok fogalomkereső rendszere,
• a témához kapcsolódó segédkönyvek név- és tárgymutatói. (MAJOROS, 1997; SZABÓ, 2001; WIMMER–JUHÁSZ–JENEY, 2009)

Keresés a számítógépes katalógusban:

1. Először tájékozódunk az adatbázisban. A képernyőről ugyanis leolvasható, hogy milyen kategóriák alapján kereshetünk:

• a tárgyszó,
• a címben vagy a bibliográfiai leírásban szereplő bármelyik szó,
• az ETO szám, vagy annak alapján képzett szakjelzet.

2. A tájékozódást követi a keresés. A keresett téma pontos meghatározása után a meghatározott szavakból, ill. szókapcsolatokból indulunk ki. A keresés menete:

1. változat:

A kulcsszót beírjuk a tárgyszó ablakba, parancsot adunk a keresés végrehajtására.

2. változat:

A keresendő szót beírjuk a "bármely szó" ablakba is. Ebben az esetben minden olyan mű is meg fog jelenni a képernyőn, amelyiknek a címében a mi keresett szavunk szerepel. Ha ezt a keresési módot választjuk, akkor ügyelnünk kell arra, hogy a könyvek címeiben a szavak sokfélenyelvi alakban fordulhatnak elő. Ezért érdemes a szinonimákra is rákérdezni → a számítógépes VAGY kapcsolattal, és érdemes a szó ragozott, képzett, összetett alakjait is összegyűjtenünk.

Ha a keresés kulcsszava után nem kapunk elégséges irodalmat, akkor bővítenünk kell a keresés körét a VAGY kapcsolattal és adjunk parancsot a keresésre.

Pl.: Színház VAGY zene ═ minden mű, amelyik akár színházról, vagy akár zenéről szól.

A számítógépes könyvtári adatbázisok nagy részében az ETO számok alapján kereshetünk. Ezért ismernünk kell a keresett téma ETO számát vagy szakjelzetét. A könyvtárakban az ETO-rendszer alapján bármelyik könyv gyorsan kikereshető. Tartalmának, jelzésének megfelelően a polcokon minden könyvnek meghatározott helye van. Ezért nevezzük ezt a jelzést raktári jelzetnek. (WIMMER–JUHÁSZ–JENEY, 2009)

A kutatási módszerünk megválasztása:

A kutatási módszereknek két alapvető fajtája van: a primer és a szekunder kutatás. Amennyiben primer kutatást kívánunk folytatni, le kell írni a vizsgálat vázlatát, amely tartalmazza a vizsgálati eszközöket, a vizsgálat helyét, idejét, a vizsgálatban részt vevő személyeket és az esetleges költségeket. A kutatási tervben le kell írni a kontrollvizsgálat módját és lefolyását, valamint a vizsgálat adatainak feldolgozásával, értékelésével kapcsolatos információkat. Szekunder kutatás esetében is le kell írni azokat az előzetes adatokat, ötleteket, amelyek az alapját adják a kutatásunknak, és meg kell jelölni azokat a forrásokat, dokumentumtípusokat, amelyek információit elemezni kívánjuk. (MAJOROS, 1997; VOIT, 2004)

Az alapvető különbség közöttük az, hogy a primer kutatás által új, elsődleges információkat, eredményeket hozunk létre, amelyeket mások még nem fogalmaztak meg előttünk. A szekunder kutatáskor pedig úgy hozunk létre új, információkat, eredményeket, hogy mások eredményeit saját gondolatainkkal, következtetéseinkkel szintetizáljuk. A diplomamunka elkészítésekor mindkét módszert alkalmazhatjuk, akár egymás mellett is. Alapigazság, hogy a kettő jól kiegészíti egymást. A primer kutatás alapos szakmai felkészültséget feltételez. A szekunder kutatás sok időt igényel. Fontos tanács a primer kutatási módszerek alkalmazásához. Mielőtt primer kutatásba kezdenénk, győződjünk meg arról, hogy a szükséges adatok nem szerezhetők-e be máshonnan, tényleg szükség van-e primer kutatásra. Amennyiben igen, akkor több módszer közül is választhatunk, attól függően, hogy a kutatási célunkat melyik szolgálja a legjobban. (MAJOROS, 1997; VOIT, 2004)

Forrásként kezeljük a téma szakértőivel vagy az általunk vizsgált probléma alanyival készített interjúkat, beszélgetéseket kérdőíves adatgyűjtéseket, szociometriai vizsgálatokat, teszteket, továbbá a témával kapcsolatos saját megfigyeléseinket, kísérleteket, személyes tapasztalatokat is. Szekunder kutatásnak nevezzük a mások által létrehozott és publikált eredmények, megállapítások felhasználását a kutatási probléma megoldásához. Ez egy olyan értéknövelő elemzés, amely a szakirodalomban talált releváns információkat kiegészíti a saját elgondolásainkkal, asszociációinkkal, és ezek szintézise ad megoldást a kutatási problémánkra. (MAJOROS, 1997; VOIT, 2004) Gyakorlatilag ide tartoznak a könyvtárban elérhető források, aminek feltérképezésére és használatára vonatkozó tanácsadás a legfőbb feladata ennek az oktatási anyagnak.

Az információszerzés lépései:

Amennyiben a kiválasztott téma szakirodalmának összegyűjtése mellett döntünk, meg kell különböztetnünk az információszerzés két lépését: az elsődleges- és a másodlagos könyvtárhasználatot. A két folyamatnak módszertanilag más a célja. Az elsődleges könyvtárhasználat során csak információt szerzünk a keresett dokumentumról. A másodlagos könyvtárhasználatkor azonban már a dokumentum megszerzése a cél.