II./4.1. A megjelent szakirodalom információit feltáró közvetlen eszközök

A megjelent szakirodalmat feltáró közvetlen eszközök: könyvek (kézikönyvek, monográfiák, tankönyvek, gyűjteményes kötetek), periodikusan megjelenő kiadványok (szakfolyóiratok, évkönyvek, hírlapok, magazinok), szürke irodalom (disszertáció, kutatási jelentés, konferenciakiadvány, vállalati irodalom, szabvány szabadalom). Lássuk először a hagyományos, papíralapú könyvtári forrásokat! Más elnevezéssel az adott könyvtár információit feltáró közvetlen eszközöket, vagyis a könyveket azon belül is a szakirodalmi műveket, időszaki kiadványokat és az egyéb szürke irodalmat.

A szakirodalmi művek főbb típusai:

1. Enciklopédia
2. Lexikon
3. Monográfia
4. Szótár
5. Bibliográfia
6. Biográfia
7. Tanulmánykötet
8. Tankönyv
9.  Adattár

Az enciklopédiák az egyetemes tudást a maga teljességében foglalják össze, a tudományok rendszerét követő sorrendben, egy gyűjtőfogalom címszava alatt nagyobb terjedelemben a részfogalmakat is ismertetve. Név- és tárgymutató egészíti ki, aminek segítségével egy adott fogalomról szóló ismeretet könnyebben megtalálunk. Mivel csak az alapvető ismereteket foglalják össze, az adott téma iránt érdeklődők számára irodalomjegyzék, bibliográfia található a fejezetek, vagy a könyv végén. Az enciklopédiák vagy a tudományok összességét, vagy egy-egy tudományterületet tárgyalnak szisztematikus elrendezésben. Fajtái az általános enciklopédiák és szakenciklopédiák. (HORVÁTH–PAPP, 1999; TÓVÁRI, 1999; VOIT, 2004)

A lexikonok az ismereteket kisebb egységekre bontva, ún. szócikkekben adják közre a fogalmak, jelentős személyek, események stb. leírásait, amelyeket mechanikus elrendezésben, a címszavak betűrendjében közli az ismereteket. Tudni kell, hogy a lexikon az emberi tudás egészének, vagy egy szakterületnek a fogalmait, adatait szócikkekben tömören ismertető mű. Az ismereteket tehát kisebb egységekre, szócikkekre bontva adja közre, és nem összefüggéseiben, mint az enciklopédia. Mivel az elrendezése betűrendes, így egymástól távol eső fogalmak kerülnek egymás mellé. A fogalmak közötti összefüggést utalók jelzik. Gyakran illusztrált. A szócikkek végén, szemben az enciklopédiával, ritkán fordul elő irodalomjegyzék. Inkább csak konkrét személyek, földrajzi nevek után jellemző. Fajtái az általános lexikonok, mint például az Encyclopedia Britannica, Pallas Nagy Lexikona, Révai lexikon, Új Magyar Lexikon, Magyar Nagylexikon, Britannica Hungarica; a szaklexikonok, amelyek csak egy szakterület ismereteit, fogalmait ismertetik, de az általános lexikonnál részletesebben és végül az életrajzi lexikonok: a nemzetközi, nemzeti szakterületi életrajzi lexikonok, ki kicsoda típusú kortárs életrajzi lexikonok, mint például Magyar Életrajzi Lexikon, a Ki Kicsoda? (Who is Who?) (HORVÁTH–PAPP, 1999; TÓVÁRI, 1999; VOIT, 2004)

A monográfiák egy téma részletes feldolgozásai, egy szűkebb témakör ismereteinek részletes kifejtését tartalmazzák. Általában új ismereteket közöl.

A szótárak egy nyelv szavait közlik betűrendben. A fajtái: egynyelvű szótárak, két- és többnyelvű szótárak, ill. szakszótárak. Az egynyelvű szótárak körébe tartoznak az értelmező szótárak, amelyek egy adott nyelv szókészletének elemeit magyarázzák; a tájszótárak az egy nyelven belüli alakváltozatokat adják meg és a célorientált szótárak, mint például a helyesírási szótárak. A két- és többnyelvű szótárak a nyelvtanulást segítik. A szakszótárak egy adott szakterület fogalomkészletét, speciális szókincsét tárják fel két vagy több nyelven.(HORVÁTH–PAPP, 1999; TÓVÁRI, 1999)

A bibliográfiák célja a dokumentumok számbavétele, és a megjelent művek azonosító adatait tartalmazzák.

A biográfiák egy adott személy életére és munkásságára vonatkozó összes adatot tartalmazzák.

A tanulmánykötetek több kisebb terjedelmű önálló művet tartalmaznak. Általában új ismereteket közölnek.

A tankönyvek egy-egy tantárgynak a korcsoporthoz illő, didaktikusan szerkesztett kézikönyvei. Az egyetemi tankönyvek tudományos kézikönyveknek minősülnek.

Az adattárak és egyéb segédletek tényszerű adatokat közölnek. Fajtái: függvénytáblázatok, almanachok, évkönyvek, statisztikai adattárak, statisztikai évkönyvek, regionális és megyei adattárak, címtárak, névtárak, helységnévtárak, kronológiák, időrendi mutatók, térképek, határozók, jogszabálygyűjtemények, szaktudományi segédkönyvek, a tudományos konferenciák előadásait tartalmazó kiadványok, telefonkönyvek, stb. (HORVÁTH–PAPP, 1999; TÓVÁRI, 1999; VOIT, 2004)

Az időszaki kiadványok

Az időszaki kiadványok előre meg nem határozott időtartamra tervezett dokumentumok, amelyek egymást követő, időben eltérő kiadású részegységekből állnak. Fajtái: a hírlapok (napilapok + hetilapok), folyóiratok, sorozatok, évkönyvek, adat- és címtárak, jelentések, közlemények.

Itt csak az irodalomkutatáshoz leginkább használható időszaki kiadványokról szólunk röviden.

Az évkönyveket valamely intézmény adja ki, saját tevékenysége reprezentálására. Több típusuk van. A közreadó testület saját működésének adatait teszi közzé bennük, mint például az iskolai évkönyvek, értesítők. Vagy a közreadó intézmény a legújabb kutatási eredményeit közlik. Pl.: levéltári, múzeumi évkönyvek. Ide tartoznak a hivatásos kiadók által kiadott szélesebb közönséget vonzó szakévkönyvek. Pl.: sport, film, statisztikai évkönyvek. (HORVÁTH–PAPP, 1999; TÓVÁRI, 1999)

A tudományos folyóiratok valamely tudományág, szakterület tudományos közleményeit, tanulmányait tartalmazza. Az irodalomkutatást végzőnek tudnia kell, hogy a folyóiratok előállítása gyorsabb a könyveknél, ezért a tudományos eredmények előbb jelennek meg itt. Terjedelmük rövid, egy-két oldal, tudományos cikk esetén lehet tíz-húsz oldal is. Egy folyóirat számában több tanulmány jelenik meg egyszerre. Az ismeretterjesztő cikkek nem mindig tartalmaznak bibliográfiát. A tudományos cikk mindig tartalmaz bibliográfiát.

A napilapok, hírlapok a gazdasági, politikai, kulturális és tudományos élet aktuális híreit naprakészen közlik. A Magyar Hírlap, a Népszabadság és a Heti Világgazdaság rendelkezik CD-ROM változattal. Sok folyóirat, napilap épít saját honlapot. A folyóiratok weblapjainak címeit több szolgáltató is összegyűjtötte. (HORVÁTH–PAPP, 1999; TÓVÁRI, 1999; VOIT, 2004)

Egyéb szöveges dokumentumok, ún. szürkeirodalom 

A szürke irodalom óriási jelentősége az időszerűségében rejlik. Ezért van kitüntetett szerepe a szürke irodalomnak, amely a még nyilvánosságra nem került, és ezért nehezen hozzáférhető írásművek összefoglaló neve. Ezek a dokumentumok túlnyomórészt szöveget tartalmaznak, de nem tartoznak sem a könyvek, sem az időszaki kiadványok körébe. Egyre több jelenik meg közülük elektronikus hordozón. Fajtái: kutatási és fejlesztési jelentések, konferenciák, kongresszusok hivatalos kiadványai, disszertációk, szabadalmi leírások, szabványok, stb.

A kutatási és fejlesztési jelentések a tudományos kutatási és fejlesztési tevékenység eredményeiről közreadott monográfia jellegű, elsődleges információkat tartalmazó dokumentum. Célja: új információk publikálása.

A konferenciák, kongresszusok hivatalos kiadványait a rendező szerv, intézmény adja ki az eseménnyel egy időben vagy később. Az elhangzott előadásokat tartalmazza referátum, tömörítvény vagy teljes szövegű változatban.

A disszertációk a tudományos minősítés különböző fokozatainak elnyerése érdekében készített értekezések. Monográfia jellegű, elsődleges információkat tartalmazó dokumentumok.   

A szabadalmi leírások a szabadalmaztatási eljárás során létrejövő, publikált, elsődleges információkat tartalmazó dokumentumok. Célja: az új találmány vagy eljárás elsőbbségének megállapítása és jogi védelme. Közreadója: a Magyar Szabványügyi Hivatal. Elsődleges, monográfia jellegű dokumentumok. Információértékük igen magas.     

A szabványok az ún. normatív dokumentumok közé tartoznak. Előírások, szakmabeli megállapodások eredményeképpen létrejövő, másodlagos, monográfia jellegű publikált dokumentumok. (HORVÁTH–PAPP, 1999; TÓVÁRI, 1999; VOIT, 2004)

 (A megjelent szakirodalom információit feltáró közvetlen eszközökről bővebb tájékoztatást lásd a Dokumentumismeret című elektronikus tananyagban!)