II./5.2. Jegyzetelési technikák







Adatgyűjtés vagy cédulázás során rendkívül hasznos néhány kulcsszót is írni a cédulára, ami jellemzi a témát, amihez az irodalmat gyűjtöttük. Ennek segítségével kulcsszavak alapján is csoportosíthatjuk később az összegyűjtött szakirodalmat. A cédulát a mű tanulmányozása után kiegészítjük jegyzeteinkkel. Vagy eleve megfelelő méretű lapra írjuk a könyv adatait, vagy összetűzzük a cédulát a feljegyzéseinket tartalmazó lapokkal. A dokumentum mondanivalójának rövid, tömör összefoglalását. A szó szerint, vagy gondolatiságában idézendő mondatokat, adatokat a pontos oldalszám feltüntetésével. Továbbá a véleményünket, hozzáfűznivalónkat, ötleteinket is vessük papírra. (ECO, 2003; MAJOROS, 1997; SZABÓ, 2001; VOIT, 2004)

A jegyzetelés újabb módszere a másolatkészítés. Itt a lényeget írószerrel kijelöljük, széljegyzeteket fűzünk a szöveghez. A módszer hátránya, hogy kimarad a munkafolyamatból egy fontos lépés a lényeg kiemelése és saját szavainkkal történő megfogalmazása, ami már önmagában is alkotói folyamat. Elmarad a fogalmazási készségünk fejlesztése, és az eljárás költséges is. Viszont gyorsabb eljárás, mint a cédulázás. Itt is írhatunk kulcsszavakat a széljegyzetekhez, és a bibliográfiai adatok pontos leírására szintén figyeljünk. (ECO, 2003; MAJOROS, 1997; SZABÓ, 2001; VOIT, 2004)

A jegyzetelés legmodernebb technikája, ha notebookkal rögzítjük az általunk fontosnak tartott gondolatokat. (Használatuk a könyvtárakban is engedélyezett.) Ebben az esetben is azonnal írjuk le a hivatkozáshoz, a visszakereséshez szükséges adatokat. Érdemes azt a szövegből kiemelni, hogy szembetűnő legyen. Ennek a jegyzetelési módszernek az az előnye is megvan, hogy az arra fordított idő megtérül a dolgozat elkészítésekor, mert a begépelt szöveget kis átalakítással könnyen fel tudjuk használni a végleges írásmű elkészítésekor. (ECO, 2003; MAJOROS, 1997; SZABÓ, 2001; VOIT, 2004)
Mit írjunk le jegyzeteléskor?




Adatgyűjtés, jegyzetelés közben elkerülhetetlen a források értékelése, válogatása. Ennek során a következő kérdéseket kell szem előtt tartanunk, ill. helyesen megválaszolnunk, jól döntenünk a válogatáskor.

Milyen jellegű a megtalált információ?
Tudományos vagy népszerűsítő?
Ellenőrizni kell az adatok megbízhatóságát.
Lábjegyzetek, bibliográfia és a mellékelt dokumentumok bizonyítják-e a forrás megbízhatóságát, hitelességét?
A folyóirat lektorált-e?
Ki a dokumentum szerzője? Milyen intézményekkel van kapcsolatban a szerző, milyen más munkákat írt, ezeknek milyen visszhangjuk, társadalmi és tudományos elfogadottságuk van?
Melyik forrásmunka foglalkozik a leginkább lényegre törően a választott témával?
Mit tudok a legegyszerűbben beszerezni, megszerezni?

Ha mindezt mérlegelve összegyűjtöttük a kellő mennyiségű adekvát szakirodalmat, csak akkor kezdődhet a szakszerű hivatkozásokkal ellátott, a formai előírásoknak megfelelő tanulmány vagy szakdolgozat megírása. Az elkészített írásmű egyes részleteiben szakterületenként változó lehet: a megfelelő szak követelményeihez vagy az aktuális publikáció megjelenési helyén támasztott követelményekhez kell igazodnia. Fontos: egy dolgozaton belül egyféle hivatkozási és jegyzetelési módszert kell következetesen véghezvinnünk. (ECO, 2003; DEZSŐ, 1985; MAJOROS, 1997; SZABÓ, 2001; VOIT, 2004)

(A hivatkozások formai követelményeit lásd bővebben a Tudományos dolgozatok hivatkozásai című tananyagban!)