II. Kéziratok

II./1. Kódexek

A kódex kézzel írott könyv, amely a 4-16. században keletkezett. Nevét a fatábla latin nevéből (caudex = fatörzs) kapta, ugyanis a korai középkorban a könyveket két fatábla közé kötötték. A kódexek történetileg megjelenő első típusa a barátkódex, amelyet a kolostorokban szerzetesek másoltak. Nemcsak a másolást végezték ők, hanem a kódexet magát is ők állították elő: az írófelületet, amely előbb hártya, majd később papír, az íróeszközöket (toll, tinta, festék), és a kötést (fatábla, bőr, esetleg bársony, vagy selyem bevonat). A korai középkor időszakában a könyvekhez misztikus, vallásos hiedelmek fűződtek, kevesek kiváltsága volt az írás-olvasás tudománya, a szellemi élet a keresztény egyház kezében volt.
A kódexek másik típusa a laikus kódex, amely a reneszánsz és humanizmus időszakában alakult ki, amikor a polgárság lerázta magáról az egyház szellemi fölényét és gyámkodását, a műveltség általánosabbá vált, s megnőtt a kereslet a könyvek iránt. Ezért világi másolóműhelyek alakultak, amelyek megrendelésre készítették a gazdagon illusztrált szebbnél szebb könyveket.

A kódexek harmadik típusa a pécia, amely a középkori egyetemeken jött létre. A diákok előadásokon leírt jegyzeteinek másolóműhelyekben sokszorosított változatát jelenti.

A kézzel írott könyvek korszaka a 16. századig terjed. Ezek, unikum jellegüknél fogva, a könyvtárak legféltettebb kincsei közé tartoznak. Nemzeti szempontból különösen fontosak a corvinák és a nyelvemlékeket tartalmazó kódexek.

A kódexek jellemzői

• Legtöbbször nincs címe és címlapja. Ennek pótlására szolgált a szokásos kezdő formula, az incipit (la. Kezdődik). A kódexek záróformulája az explicit, ez a szó a zárószó, vagy a záró rész, a kolofon kezdete.
• A kódexben szereplő mű címéről, szerzőjéről, készítésének helyéről az un. kolofonból szerezhetünk tudomást. A kolofon a kódex végén elhelyezkedő záradék.
• A kódexek szövegében sok a rövidítés, két betű összevonása sem ritka, sőt bevett szokás volt ilyeneket használni. Az ilyen betűket ligatúrának nevezzük.
• A kódex mérete nagy, un. Másodrét, vagy folio, ez a nagyság úgy jön létre, ha az ívet kettőbe hajtjuk. A kódexek esetében és a könyvnyomtatás kezdetén ez volt a leggyakrabban használt könyvméret.
• A legtöbb kódexben két hasábra osztva írták a szöveget.
• A lapszámozás még ismeretlen volt, ehelyett minden oldal aljára odaírták a következő oldal kezdőszavát, ezt a szót custosnak, őrszónak nevezték
• A kezdőbetűk nagyobbak és díszesebbek, sokszor motívumokkal, képecskékkel (miniatúrákkal) díszítettek. Az ilyen kezdőbetűket iniciálénak nevezzük.
• A kódexek kötése rendkívül változatos, a gatáblából készített fedelet rendszerint pergamennel vagy más nemes bőrrel vonták be, s a bevont táblát arany vagy ezüst díszítésekkel, mesteri ötvösmunkákkal látták el. A díszekbe sokszor drágaköveket is belefoglaltak.
• A kódexek nemcsak ma, hanem már készítésük idején is igen drágák és becsesek voltak. Egy-egy gazdagon díszített darabért nemegyszer falvakat fizettek.