IX. Kisnyomtatványok

A könyvektől mind alakilag, mind terjedelmükre nézve eltérnek a kisnyomtatványok. Terjedelmük nem éri el a 4 ívet és nem időszaki kiadványok.
Külön könyvtári kezelésüket alaki sajátosságuk és óriási számuk indokolja.

IX./1 Aprónyomtatványok

Az egy ívnél kisebb kiadványokat aprónyomtatványoknak nevezik. Főleg azokat sorolják ide, amelyek egy levélből állnak. Például hirdetmény, röplap, plakát, színlap, gyászjelentés, képeslap, exlibris névkártya, meghívó, stb.
Ezek, mivel történelmi szempontból, vagy egy bizonyos helység, terület életének szempontjából fontosak, a könyvtári állomány részét képezik, tartalmi és tipográfiai szempontból is figyelmet érdemelnek. Tartalmilag azért, mert a köznapi életről a legközvetlenebb tájékoztatást nyújtják. Tipográfiailag azért fontosak, mert bővebb adatokat szolgáltatnak egy-egy nyomda felszereléséről, mint a nagyobb nyomtatványok. (Míg a könyvekben általában hat alatt van a használt betűtípusok száma, egyleveles nyomtatványokban gyakran 10-12 féle betű is előfordul.)
Önálló gyűjteménnyé szervezésére ritkán kerül sor, általában más, elsősorban helytörténeti gyűjtemények részeit képezik. Ennél a sokszor sok ezer darabból álló könyvtári részlegnél jelentkezik leginkább az önfeltáró raktározás igénye. Tematikus borítékokba rakva fiókokban, dobozokban tárolják.

IX./2. Füzet alakú kisnyomtatványok

Ezek a kisnyomtatványok terjedelmüknél fogva közelebb állnak a könyvekhez, emiatt elhatárolásuk is nehezebb feladat.

Típusai:

• Szolgálati kiadványok: ezek általában egy-egy szervezet belső használatára készült kiadványok,mint például szervezeti és működési szabályzatok, ügyrendek, kollektív szerződések, útmutatók. Ezek általában a szolgáltatással, az igazgatással, vagy a termeléssel kapcsolatosak.
• Reklám és tájékoztató kiadványok: ezek egy-egy intézményről, vagy szervezetről a nagyközönség számára készített tájékoztatók.
• Szabványok
• Szabadalmi leírások
• Különlenyomatok: egyes könyvek, többnyire gyűjteményes kiadványok valamelyik részének, vagy folyóiratban megjelent cikkeknek önállóan is kiadott levonatai, amelyek általában saját címlappal rendelkeznek. Magyarországon szabvány írja elő, hogy fel kell tüntetni az eredeti kiadvány címét, megjeleni évét, továbbá azt, hogy annak mely oldalairól készült a különlenyomat. Általában a több író gyűjteményes művéből szoktak az egyes írók a saját tanulmányukból tiszteletpéldányt kapni.