Könyvek  -  Stílusok  -  Könyvtárak

II. Mi a könyv?

A könyv az emberiség legfontosabb kultúrjavai közé tartozik, s a történelem során döntő hatást gyakorolt a társadalmi fejlődésre. Fő funkciója, hogy a különböző típusú írásos feljegyzéseket, irodalmi alkotásokat, szövegeket és képi ábrázolásokat hordozza, tovább örökítse, hozzáférhetővé tegye. Amellett azonban, hogy tárolja a tudomány különböző területein felgyűlt ismeretanyagot, egyúttal lehet művészi módon megformált tárgy is. Készítési és megjelenési formája függ a társadalom mindenkori technikai, gazdasági, szociális és kulturális fejlettségi fokától. Előállítása és forgalmazása gazdasági haszonnal járhat, mivel nemcsak kulturális érték, de kereskedelmi termék is. Hatása függ attól, mekkora jelentősége van a benne foglalt tartalomnak, mely kapcsolatos lehet az emberi élet bármely területével.

A könyv szolgálhatja a szórakozást és a lelki épülést csakúgy mint a művelődést, az informálódást, a hagyományápolást, az ismeretek gyarapítását vagy az oktatást. Nézeteket, elképzeléseket, véleményeket közvetít, érzelmeket kelt, motívál, tanít, befolyásol, fejleszti a kritikai szellemet, tettekre sarkall, gondolatokat ébreszt és ötleteket. Végül pedig gyűjtendő tárgy, a különböző profilú nyilvános és magánkönyvtárak állománya

A történelem során első ízben a régi mezopotámiai államalakulatokban és az Egyiptomi Birodalomban teremtődtek meg a "könyv" előállításának gazdasági és kulturális feltételei. A könyvek még a görög-római kultúrában is csak a művelt társadalmi réteg számára voltak elérhetők. A középkorban a könyveket elsősorban a papság használta. Azzal párhuzamosan, hogy az írni-olvasni tudás szélesebb társadalmi rétegek számára is hozzáférhetővé vált, mások is kezdték használni a könyvet, melynek térhódítását a könyvnyomtatás különösen elősegítette. A 19. század technikai újításai a könyvet ipari méretekben előállított tömegárú cikké tették.

Ókori könyvtárak

Ninivei könyvtár

Assurbanipal (Kr. e. 669-626) ninivei könyvtárának is csak egy harmadát tárták fel, s 22.000 tábláját a British Múzeumban őrzik, ő volt a legtanultabb asszír király, sok nyelvet tudott, jártas volt a csillagászatban, titokzatos ómenismeretben, s hivalkodott, hogy a vízözönelőtti időkből származó írásokat is el tudja olvasni.

Alexandriai könyvtár

A hellénizmus korszakának (Kr.e. 330-146) egész irodalma már az íráson és a könyvön alapult, s ezek készítőire bízták a művek megszerkesztésének, közreadásának és megőrzésének feladatát.Az ókori világ legnagyobb könyvtára volt. A Kr. e. 3. században hozták létre Egyiptomban, hogy az addig többnyire a templomokban őrzött tekercseket egy helyen gyűjtsék össze. A könyvtár eredeti rendeltetése, a könyvek gyűjtése mellett, a Muszeionban tevékenykedő tudósok munkájának az elősegítése volt. A könyvtárban azonban nemcsak gyűjtötték a könyveket, hanem az írnokok másolatokat is készítettek róluk.

Az ókori Alexandriai Könyvtár

Az alexandriai könyvtárban főként görög nyelvű tekercseket őriztek. Más népek vallásos szövegei, meséi is megtalálhatóak voltak, de rendszerint ezeket is lefordították görögre. Valószínűleg ennek a szokásnak köszönhető az első görög nyelvű Ószövetség fordítás is, a Septuaginta.

A könyvtár "katalógusát" Kallimakhosz, aki egy ismert költő volt, jegyezte fel. A katalógus szerint 400 000 olyan tekercs volt, amelyen több azonos, vagy különböző szerzőtől származó mű szerepelt, és 90 000 olyan tekercs, amely kizárólag egy művet tartalmazott. Ezeken a könyveken (tekercseken) kívül, még 42 000 további könyvet tartottak számon, az un. Sarapeumban. Marcus Antonius Kleopátrával való esküvője alkalmából, 200 000 pergament ajándékozott a Könyvtárnak. Ezek a könyvek pergamoni könyvtárból származtak.

Római könyvtárak

A Kr.e. 2. és 1 század folyamán a görög könyvek hadizsákmányként áramoltak Rómába, ahol újfajta könyvtárak alakultak ki. E könyvtárak hátterében ott volt az úri lak, vagy villa eszméje, amely nyugodt színteret kínált a könyvek és barátok között eltöltött pihenés számára. Az a tény, hogy a magánkönyvtárak külső használók előtt is nyitva álltak, arra utal, hogy az olvasás igénye nőtt. A megnőtt érdeklődés együtt járt az új, magas színvonalú és a görög kultúra ihletése iránt fogékony római irodalom felvirágzásával.

Közkönyvtárak

Rómában az első közkönyvtárat Julius Caesar tervezte, de halála megakadályozta a kivitelezését. Megvalósítása egyes források szerint Augustus nevéhez fűződik, míg mások szerint Asinius Pollio történetíró valósította meg Kr.e39-ben. A Libertas-templomban rendezte be, görög és latin részre osztva, az alexandriai könyvtár példáját követte.

Két további könyvtárat Augustus császár alapított: a Bibliotheca Octaviat Octavianus oszlopcsarnokában a Mars-mezőn, a Bibliotheca Palatinat pedig Apollo templomában a Palatinus dombján