Könyvek  -  Stílusok  -  Könyvtárak

VI. Gótikus stílus

A reimsi katedrális, Franciaország

A gótikus stílus elnevezés a reneszánsz korából származik, mint a csúcsíves stílus elítélő értékelése. A reneszánsz ember felfogása szerint az antik művészet aranykorát a középkor barbár, a gótoktól eredő torz művészete követte. Valójában azonban a gótok és a gótikus stílus között nincs összefüggés.

A gótikus építészet a 12. század derekán Franciaországban fejlődik ki (Suger apát az első gótikus templom építtetője), és innen terjed el, és válik a 13. század végére egész Európában uralkodóvá.

A gótikus építészet

A gótika a téralakításban és a tömegformálásba; a román stílus kompozícióiból indult ki. A késői román formai és szerkezeti elemek, a csúcsív és a bordás boltozat adta lehetőségek kiaknázásával az addigi tömör falas,  nyílásokkal áttört felépítmény helyett alapvetően új, nyílásokat közrefogó vázas szerkezeti rendszert érlelt ki. Ezzel a fénnyel elárasztott, hatalmas méretű, magasba törő tér együtteseket és ezeket érzékeltető épülettömegeket hozott létre. A lenyűgöző hatást a szerkezetekkel összehangolt formák, tagoló- és díszítőelemek, közöttük a mér művek megalkotásával fokozta. Mindezzel az anyag, szerkezet és forma harmonikus arányokra épülő, tökéletes egységét teremtette meg. Így jött létre először az antik építészettől elszakadó, bár egyes elemeit átformálva felhasználó, önálló európai stílus. Megjelennek új épülettípusok: árucsarnokok, kereskedőházak, raktárak, céhházak, ispotályok, városházák. A városok védelmére a kapu elővár, nyakfal (barbakán); a várfalak elé ugró körbástya (rondella).

Európa egyes országaiban számottevő időbeli eltéréssel jelenik meg, és eltérő sajátságokat mutat.

Magyarországon és Lengyelországban csak a 13. század második felétől, több forrásból táplálva válik uralkodóvá a gótika, és a reneszánsz, viszonylag korai jelentkezése ellenére is csak a 16. század első felében váltja fel végérvényesen. A gótika csaknem négy évszázados korszaka az egyes országokban eltérő időhatárok között korai, érett vagy virágzó és kései szakaszra tagolódik.

A könyv díszítése a gótika korában

Részlet a Très Riches Heures du Duc de Berry kódexből

A gótikus miniatúra sajátossága az alakok újszerű, a kor szépségideáljának megfelelő ábrázolása: a test S-alakban meghajlik, a hosszú drapériák lendületes ráncokban hullanak alá. A figurák megjelenítése testszerűbb, a stilizáló előzményekből kifejlődik a táj, a tér és a reális perspektíva iránti új érzék. Az ornamentikát a szőlő-, tölgy- vagy borostyánleveles naturális indázat mellett absztrakt, mintajellegű motívumok képviselik. Szívesen alkalmazott illusztrációs motívummá válik az iniciálé.

A középkorban kialakult könyvművészet a gótikában tovább élt, de a művészek azon igyekeztek, hogy a táj, a színezés, az alakok minél jobban megközelítsék a valóságot. A szöveget kísérő ábrázolások egyre elevenebbek lettek, és ez nagy hatást gyakorolt a táblakép festészetre. A gótikus könyvfestészet legjelentősebb alkotása Berry herceg hóráskönyve, a Limbourg testvérek műve.

Kolostorok: Jellegzetes középkori könyvtártípus az egyházi, főleg a kolostori könyvtár. Európában évszázadokig szinte ez az egyetlen könyvtártípus. Előfordulnak iszlám kolostori könyvtárak is, de legjelentősebbek a bizánci és európai területeken a keresztény kolostori könyvtár. Az egyházi könyvtár másik típusa a püspöki könyvtár.

A könyveket szekrényekben, esetleg állványokon vagy könyves ládákban tartották. A 13. sz. -ban tűnik fel néhol Nyugat-Európában a pultrendszer, ami aztán az 1400-as évek után a reneszánszban válik hétköznapi elhelyezési formává. A könyveket tartalmi csoportokra osztották, de csupán szisztematikusan: a bizánci és arab gyakorlat szerint szekrénycsoportokat alkottak, vagy szakok szerint szobaszerűen elválasztották. A bizánci és arab nagykönyvtárakban a könyvtári munkát specializált, csoportokra tagolt személyzet végezte, tudósok irányításával. Írnokok, könyvtárszolgák, szépírók, illusztrálók, aranyozók, könyvkötők dolgoztak. A kisebb könyvtárakban gyakran egyetlen szakember dolgozik, az európai kolostori könyvtárakat gyakran csak egy páter vezette, aki a másolóműhely vezetője is volt. Az egyetemek kollégiumi könyvtárait diákok és tanárok kezelték