Könyvek - Stílusok - Könyvtárak
IX. Gutenberg
Keress képet a Gutenberg Bibliáról!
A XV. században Gutenberg dolgozta ki a szedés-nyomásos technikát, ez különbözik a kínai-koreai sokszorosítástól. Gutenberg zseniális találmányának a betűsokszorosítás a lényege; ez az, ami radikálisan új, amit ő teremtett meg. Az általa feltalált betűöntő készülék tetszés szerinti mennyiségben, sorozatban tudott előállítani teljesen azonos, egyforma betűket, s ezzel megteremtette a szedés-nyomásos eljárást, a szép nyomtatás legfontosabb feltételét.
Az öntött betűket a szedőszekrény fiókjaiban tárolták. Ezekből szedte ki a szedő és rakta őket egymás mellé a szedővasba, s így alakított ki szavakat,
sorokat. A szavak közé, és a sor végére vakanyagot helyezett el, hogy a sorok össze ne dőljenek, és ez volt a tördelés módszere is. A sorokból a szedőhajóban képezték ki a nyomóformát, amelyet zsineggel kötöttek össze, hogy szét ne essék.
Gutenberg újfajta olajtartalmú nyomdafestéket kevert ki. Ő alkalmazta a szőlőpréselésnél használt tégelysajtót, ami a XIX. század elejéig szinte változatlan maradt. A sorok fedését a következő lapon négy tű beszúrásával érte el (punktúra).
Gutenberg minden igyekezete azon volt, hogy megőrizze a kéziratos könyv jellegét. Nyomdászata folyamatosan fejlődik, míg elkészíti a 42 soros bibliát, amelyet a könyvnyomtatás mind a mai napig nem tudott felülmúlni.
A könyvnyomtatás a XV. sz. derekán jött létre. Eleinte utánozza a kódexet, együtt él vele, majd fokozatosan visszaszorítja azt, s a gondolatterjesztés, az írott szó terjesztése terén egyeduralkodóvá válik.
Új korszakot nyitott azzal, hogy lehetővé tette az írásbeli alkotások sokszorosítását, elérhetővé, olcsóbbá, mobilizálhatóbbá tette. A nyomtatott könyvnek rendkívül nagy lesz a jelentősége a műveltség terjesztésében, és a tudomány népszerűsítésében.
A könyvnyomtatás lehetőségei folytán nagyon gyorsan elterjedt.
Gutenberg tanítványa Schöffer önálló műhelyt nyit, s később e két nyomda néhány alkalmazottja önállósítja magát. Majd Mainz elfoglalása és a férfilakosság száműzetése nyomán a Gutenberg és a Fust-Schöffer nyomda alkalmazottai szétrajzottak Németországban, sőt azon kívül is, s mind önálló nyomdák létrehozására törekedtek.
A legtöbb országban német nyomdászok honosítják meg a könyvnyomtatást.
Az ősnyomtatványok: minden olyan nyomtatvány, amely Európában a könyvnyomtatás feltalálásától kezdve a XV. század végéig (1500. Dec. 31.) szedés-nyomással készült.
- közel áll a kéziratos kódexhez
- hiányzik a címlap, adatai gyakran az Inciplit-ben, az Explicit-ben, vagy a kolofonban találhatók
- nyomdászjelvény segíthet a meghatározáshoz
- általában gót betűvel illetve antikvával készült
- utánozza a kézírást: sok a rövidítés és az ikerbetű
- kötése lehet egyedi, mert általában nem kötésben vitték a piacra
- támpontot nyújthat meghatározásában a papír, ill. a vízjel
- az ősnyomtatvány hajtogatott ívek helyett ívfüzetekből épül fel
- nem ismerik a lapszámozást, hanem levélszámozás jelölte a sorrendiséget, illetve a levelek sorrendjét az őrszók biztosították, az ívfüzetek sorrendjét signatúrával (az abc betűivel) jelölték.
Az ősnyomtatványokat külön gyűjteményként ősnyomtatványtárban őrzik és kezelik, nagyobb védelmet biztosítanak nekik.
Gyűjtésük, kutatásuk és számbavételük már a 17. Században megkezdődött. Ősnyomtatvány katalógusokban próbálták meg összeírni a világon bárhol fellelhető ősnyomtatványokat.
Nemzetközi vállalkozás 1904-ben Gesamtkatalog der Wiengendrucke, rendkívül pontos leírás, az összes felfedezett ősnyomtatvány jegyzéke. Nincs befejezve, 10001 tételt tartalmaz; az összes ősnyomtatvány számát 40-45000-re becsülik.
- Meddig tart az ősnyomtatványok kora?
- Mi Gutenberg leghíresebb alkotása?
A könyv formája, alakja
A könyv mai formájának kialakulása a 16. századra tehető. E formai átalakulásnak társadalmi okai vannak, megnő az olvasni tudó és akaró polgárság száma, akik a kisméretű, olcsó könyveket keresik. Általános lesz a nyolcadrét alakú könyv, amelyben már lapszámozással is találkozunk. A kötéshez vékony bőrt (kecske, birka) használnak, és papírlemezt, a pergamenlapokat pedig felváltja a papír. Az új könyv formai megteremtője Aldus Manutius.
Jegyezd meg!
A XVI. század olasz nyomdászatának világhírű mestere a kurzív betű és valamennyi újabb antiqua betű megteremtője: Aldus Manutius, 1449 körül született a Pontini-mocsarak közelében fekvő egyik kis városkában. Tudósnak készült, s nagy műveltségű, humanista nyomdász és kiadó lett.
1488-ban Velencében, a művészetek és tudományok virágzó városában találjuk. Tanítványainak és néhány barátjának támogatásával itt nyomdát alapít, azzal a céllal, hogy az ókori klasszikusok műveit, amelyek addig jórészt csak kéziratokban voltak meg, hibátlan és mintaszerű szöveggel az egész világon elterjessze. Senki nem lehetett erre nála alkalmasabb, mert széles körű tudással és józan ítélőképességgel rendelkezett.
Első nyomtatott könyve Constantin Lascaris görög nyelvtana, amelyet 1495-ben fejezett be. Háza valóságos iskola volt, amelynek tagjai nagyrészt nála laktak. Itt állapították meg a kéziratok kritikai szövegét, megtisztították a helytelen kifejezésektől, nyomás alá rendezték és korrigálták azokat. Az ókori klasszikusok kódexekben fennmaradt szövegei, a másolók hanyagsága miatt, tele voltak hibákkal. Aldus és a köréje sereglett tudósok hozták helyre a hibákat, s a korrigált szöveg alapján került nyomásra a könyv. Művészi tipográfia terén a legnagyobb megbecsülés illeti Aldust. Kiadványai ma is mintaképül szolgálnak: szedésük világos és tökéletes, nyomásuk tiszta, papirosuk finom, kötésük egyszerű és nemes.
A görögök után a római klasszikusokat adta ki. Hogy kelendőségüket biztosítsa, könyveit kis alakban jelentette meg, és ehhez mérten kis alakú betűket készíttetett szövegük szedéséhez. Francesco da Bologna volt a betűk készítője, aki Aldus többi betűit is tervezte. A római klasszikusokhoz készített betű az első kurzív (dűlt) betű volt. Aldus eleinte a dűlt betű alkalmazását látta célravezetőnek, mert az olvasók szeme a kódexek írott betűit szokta meg, s az írott betűk alakjához a kurzív állott legközelebb. Kezdetben az egész könyvet (pl. Vergiliust) kurzívból szedte, de lassanként felcserélte a szép és erőteljes antiquával, s ettől kezdve csak az előszót, jegyzeteket és a kiemelendő szöveget szedte kurzívból. A dűlt betű neve Németországban és a közép-európai országokban ma is kurzív.
A hatás, amelyet a kis könyvek megjelenése keltett, leírhatatlan volt. Bár Aldus a velencei hatóságoktól, majd a pápától is tíz évre szabadalmat kapott a kurzív betűkkel nyomtatott kis könyvekre, mégis egész Európában utánozták könyveinek alakját. A lyoni nyomdászok egyszerűen lemásolták és utánanyomták az aldinákat.
Magyarországi nyomdászat, az első kiadványok
Chronica Hungarorum - Az első Magyarországon nyomtatott könyv
Az első Magyarországon nyomtatott könyv Hess András budai műhelyében látott napvilágot 1473-ban. Gutenberg 42 soros Bibliájának elkészülte után mintegy két évtizeddel a nyomdászat ilyen korai (bár nem hosszú életű) magyarországi megjelenése figyelemreméltó eseménynek számít. Hess kiadványát csak a német nyelvterületen, Itáliában, Franciaországban és Németalföldön készült nyomtatványok előzték meg.
Hess 1471-ben érkezhetett hazánkba és 1472 nyarán kezdhette meg a Budai Krónika néven is ismert mű elkészítését. A munka tíz hónapig tartott. Hess nyomdászati ismereteket és öntött betűket hozott magával. Papírt valószínűleg Vitéz János prímás támogatásával szerzett a Velencei Köztársaság területéről. A berendezést nyilván helyi iparosok segítségével állította össze, és szedést maga végezhette. Valószínűleg egyszemélyes műhellyel rendelkezhetett.
A Magyarok Krónikája (Chronica Hungarorum) több történeti mű összeolvasztása révén jött létre. Első része egy XIV. századi krónikakompozíció, amely a hun történetet is magába foglalva a magyarok történetét a honfoglalástól Károly Róbert uralkodásáig, egész pontosan 1334-ig tárgyalta.
Ennek a kompozíciónak a szövege több, egymással rokonságot mutató XIV-XV. századi kódexben maradt fenn, ezt a nyomtatott kiadvány alapján Budai Krónika-családnak nevezzük. (A kompozíció Nagy Lajos alatt létrejött bővebb változata a Képes Krónika-család). A Budai Krónika második szövegegysége Károly Róbert uralkodásának végét, az 1335-1342. között korszak eseményeit, a király temetésének leírását tartalmazza.
A harmadik egység Nagy Lajos király történetét taglalja trónra lépte és halála között (1342-1382.) A negyedik egység az 1382-1468. között időszak ( Nagy Lajos halála és Hunyadi Mátyás moldvai hadjárata között eltelt évek) uralkodóival kapcsolatos adatokat és családi vonatkozásokat ismerteti.
A nyomtatvány fejezetcímeit Hess sorkihagyással különítette el. A később kézzel befestendő iniciálék számára üresen hagyta a kezdőbetűket. A krónikát címlap nélkül nyomtatták, ez ősnyomtatványok (tehát XV. században készült nyomtatványok) esetében igen elterjedt megoldás volt. A 70 leveles nyomtatvány számozás és ívjelzés nélkül egyetlen betűtípussal készült, valószínűleg 200-240 példányban.
Ma a nyomtatvány 10 példányáról van tudomásunk. Magyarországon kettő található: egyik az Országos Széchényi Könyvtárban, a másik a budapesti Egyetemi Könyvtárban. A további nyolc kötet nyolc különböző ország gyűjteményeiben lelhető fel. A krónika értékét mutatja, hogy 1990-ben egy müncheni árverésen egyik példánya 420 ezer márkáért kelt el, ez pedig a legmagasabb összeg, amit Németországban valaha is megadtak nyomtatott könyvért.
Az Országos Széchényi Könyvtár példányát 1843-ban József főherceg, Magyarország nádora vásárolta a gyűjteménynek.