Könyvek - Stílusok - Könyvtárak
XII. XIX. század
A 19. század a „könyv diadalmenete”, a korszakban a könyvtermelés jelentős mértékben növekszik, az előállított könyvek jellege megváltozik, s mindez természetesen a könyvterjesztés rendszerét és az olvasási szokásokat sem hagyja érintetlenül. A könyvkiadók és könyvkereskedők tevékenységének köszönhetően kiépülnek a nemzeti piacok, amelyek tömegpiacnak tekinthetők. Vitathatatlan, hogy a könyv mindennapos használati tárggyá válik.
A könyvkiadás iparosodása és eltömegesedése azzal a következménnyel jár, hogy újjászerveződik az irodalmi tér. Az új felállás meghatározó szereplői a kiadók és az olvasó közönség. A szerző státusa módosult, többségük már nem az írásból, hanem más foglalkozásból él, mindeközben egyre fontosabb szerephez jutnak a szerkesztők, publicisták, fordítók és az újságírók.
Az időszaki sajtó nagy szerephez jut, a nyugati társadalom polgáraihoz újságok, magazinok és más időszaki termékek formájában jut el a nyomtatott betű.
A magyar könyvtári rendszer felépítése
A könyvtár az ismeretek közvetítésének fontos helyszíne. Nem tudna megfelelni ennek a feladatának, ha nem alkalmazkodna a különféle csoportok igényeihez. Ezért a könyvtárak legkülönfélébb típusai jöttek létre, hogy ki tudják szolgálni a kutatni, tanulni, művelődni vagy szórakozni vágyó embereket. A típusok nem függetlenek, hanem egymással kapcsolatot tartó, egymást segítő könyvtári hálózatot alkotnak.
Fontos!
A legfontosabb típusok:
- nemzeti könyvtár
- közművelődési könyvtárak
- szakkönyvtárak
- felsőoktatási könyvtárak
- iskolai könyvtárak
Nemzeti könyvtár az Országos Széchényi Könyvtár, amely a teljességre törekedve gyűjt minden magyar nyomdából kikerült művet, a külföldön megjelent magyar nyelvű anyagokat, ezen kívül igyekszik megszerezni a hazánkról szóló legfontosabb dokumentumokat, tekintet nélkül arra, hogy milyen nyelven íródott.
A közművelődési könyvtári hálózatba tartoznak a megyei, a városi és a községi könyvtárak is. Ennek a csoportnak a működését meghatározza, hogy lakossági igényeket kell kielégítenie. Az átlagos közművelődési könyvtár jól kiszolgálja a tanulni, művelődni és szórakozni vágyó közönség igényeit. Budapesten ilyen jellegű könyvtárhálózat a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központja és fiók könyvtárai.
A szakkönyvtárak a legspecializáltabb könyvtárak, hiszen feladatuk egy-egy szakmai terület vagy tudományág szakirodalmi és információs igényeinek kielégítése.
A felsőoktatási könyvtárak nagyon régi intézmények, feladatuk sem változott az elmúlt 6-700 évben: az adott oktatási intézmény oktató-nevelő és tudományos tevékenységének kiszolgálása.
Az iskolai könyvtárak az oktatási intézményekben működnek. A tanároknak és diákoknak biztosítja az iskolai munkához szükséges dokumentumokat, segít az önálló könyvhasználat megtanulásában is.
A könyvtárak különböző ismérvek szerint csoportosíthatók.
Tulajdon szerint:
- közkönyvtár
- magánkönyvtár
A felhasználók köre szerint:
- nyilvános ( bárki használhatja )
- korlátozottan nyilvános ( csak bizonyos csoportok használhatják, pl.: iskolai könyvtár)
- zárt ( a felhasználók megszűrése, szolgáltatások csökkentése, pl.: hatósági, gyűjteményvédelmi ok )
Nagyság szerint:
- kis ( 10 000 példány alatt )
- közepes ( 100 000 példány alatt )
- nagy ( 100 000 példány felett )
Típus szerint:
- nemzeti
- közművelődési
- szak
- felsőoktatási
- iskolai
Az olvasók kora alapján:
- felnőtt
- ifjúsági
- gyermek
A gyűjtőkör az a szűkebb-tágabb szakterület, amelynek irodalmát egy adott könyvtár rendszeresen beszerzi. Minden könyvtárnak írásban kell összefoglalnia idő- és tárgybeli körülményeit, ezt gyűjtőköri leírásnak nevezik.
A felhasználói-kör olyan személyt vagy közösséget jelent, aki/ amely a könyvtári és információs szolgálatot veszi igénybe. A felhasználó motivációja igen tág lehet, a szórakozástól a tanuláson át a kutatásig terjedhet.
Az Egyetemes Tizedes Osztályozás szerepe a könyvtári rend kialakításában
A könyvtárak egyik alapvető feladata az információ szolgáltatása, hozzáférhetővé tétele, ezért szükséges a könyvtári dokumentumokat valamilyen egységes rendező elv alapján csoportosítani. Az információ így kereshető vissza a leggyorsabban. A dokumentumok egyik ilyen rendező elve lehet az Egyetemes Tizedes Osztályozás, amit röviden csak ETO-ként fogok említeni.
Fontos!
A 19. század utolsó évtizedében kezdték kifejleszteni az ETO rendszerét az amerikai Melvil Dewey osztályozási rendszere alapján. 1905-től kezdték el használni, Magyarországon 1912-től vezették be.
Az ETO az emberiség tudását 10 főosztályra bontja, 0-tól 9-ig terjedő számozással ellátva. Minden főosztály 10 osztályt, minden osztály 10 alosztályt tartalmaz. A főosztályokat egy-, az osztályokat két-, az alosztályokat háromjegyű számmal jelölik. Minden 3. számjegy után pontot tesznek. A további alosztásokban is a tizedes elv érvényesül, így a rendszer korlátozások nélkül bővíthető lefelé.
Az ETO főosztályai a következők:
- általános művek
- filozófia
- vallás
- társadalomtudományok
- üres
- természettudományok
- alkalmazott tudományok
- művészet, sport
- nyelv, irodalomtudomány
- földrajz, történelem
Az ETO egyszerűen kezelhető. Viszonylag könnyű az átfogó tartalmak szerinti keresés. Egyetemes, mivel nyelvi jellegzetességekhez nem kötődik, így nemzetközileg is jól használható.