II. Elméleti áttekintés

II./3. Mi a bibliográfia?

A bibliográfia egy görög eredetű összetett szó: a "biblosz", vagyis könyv, illetve a "grapheion", vagyis írás szavakból tevődik össze. Egyrészt egy ismeretágat, másrészt pedig egy specifikus szellemi terméket jelölünk általa. Arra vonatkozóan, hogy milyen ismeretek összessége értendő bibliográfia alatt, mi ennek az ismeretágnak a tárgya, különböző nézetek alakultak ki. Nézzünk tehát néhány példát az értelmezések és meghatározások közül:

• "Irodalomjegyzék, könyvjegyzék, ill. az ilyen jegyzékekre és készítésükre vonatkozó ismeretek." (Szentmihályi, 1996)
• "Általános segédtudomány, valamennyi tudomány segédtudománya." (Szentmihályi, 1996)
• "A szellemi életet tükröző tudomány; a megtestesült szellemi alkotások módszeres leírása és nyilvántartása." (Szentmihályi, 1996)
• "Rögzített ismeretek rendszerezésének tudománya. Az ismeretközlés rendszerének egyik alkotóeleme, másodlagos szintű ismeretközlési technika" (Szentmihályi, 1996)
• "A bibliográfia, mint ismeretkör, szakterület nem mást fejez ki, mint a konkrét tájékoztatási eszközök rendszerezésére, szerkesztésére és használatára vonatkozó elméleti és gyakorlati tudnivalók együttesét." (Pogány, 2006)

A bibliográfia, mint szakterület, esetünkben ignorálható, tehát irányítsuk figyelmünket magára a "végtermékre". Ennek szellemében a legegyszerűbben a következőképpen tudnánk meghatározni a bibliográfia fogalmát:

"Meghatározott gyűjtőkör alapján összeválogatott könyvek vagy más ismerethordozók adatainak valamilyen szempont szerint rendezett, csoportosított jegyzéke." (Pogány, 2006)

Valójában a fenti meghatározás igaz lehetne a katalógusokra is, azonban van egy fontos lényegi eltérés, mégpedig, hogy a katalógus egy konkrét gyűjtemény meghatározott darabját veszi számba, a bibliográfia viszont nem az egyedi példányt, hanem a lelőhelytől függetlenül materializálódó művet regisztrálja.

A bibliográfiák négy funkciót látnak el: számbavétel, azonosítás, informatív és reprezentatív funkció. Azonban jelen esetben csak a számbavétel funkciójára térünk ki, mivel a négy közül csak ennek az egynek van szorosan köze az itt tárgyaltakhoz.

Számbavétel:

A számbavétel, mint bibliográfiai funkció, azt fejezi ki, hogy a világon bárhol, bármikor és bármilyen adathordozón keletkezett információ ne vesszen el. Bár törekvések már voltak rá, egységes világbibliográfia mégsem létezik, ezért a különböző bibliográfiák más és más nézőpontból tekintik át a dokumentumokat, és együttesük regisztrálja a világban megjelenő szellemi termékeket. Így a következő típusai vannak a bibliográfiáknak:

• szakbibliográfiák: gyűjtőkörük a bennük regisztrált irodalom tartalmi jellemzői mentén határolódnak el

• általános bibliográfiák: olyan összeállítások, amelyekben a kiadványok a tartalmuktól függetlenül kerülnek egy helyre

• dokumentumtípusok szerinti bibliográfiák: mint nevük is mutatja, a bennük lévő tartalom a dokumentumtípusok szerint van rendszerezve

• egyetemes bibliográfiák: az ezekben összegyűjtött dokumentumok több országból származnak, vagy több országra vonatkozhatnak

• nemzeti bibliográfiák: a dokumentumok adott országhoz, vagy etnikumhoz kötődnek

• helyi bibliográfiák: egy adott településen megjelent műveket csoportosítja

• vannak bibliográfiák, amelyek a teljességre törekednek és a szerint vannak összeállítva, vagy vannak olyanok is, amelyek bizonyos szempontok alapján válogatnak

• elsődleges bibliográfiák: ezek nagyon aprólékosan és gondosan tartalmazzák a leírásokat közvetlenül a dokumentumról

• másodlagos bibliográfiák: itt az előbb említettek nem valósulnak meg, hanem valószínűleg egyéb forrásokból veszik a szükséges adatokat

• retrospektív bibliográfiák: úgymond visszatekintő módon tárják fel egy-egy lezárult korszak dokumentumait

• kurrens bibliográfiák: a megjelenő dokumentumokat regisztrálja és folyamatosan tájékoztatást ad róluk az érdeklődőknek

• magyarázattal ellátott bibliográfiák: ezekhez legtöbbször valamilyen annotáció, vagy referátum tartozik, ami segítségével egy gyors többlettájékoztatást nyújt a dokumentumokról

• regisztratív, vagy lajstromozó bibliográfiák: pont az ellentétje az előzőnek, ezekben az esetekben a dokumentumról egy sima regisztráció készül, mint azt a neve is mutatja

• betűrendes elrendezésű bibliográfia: a gyors tájékozódás nagyszerű eszköze, amiben a mű címe, illetve a szerző neve alapján lehet kutatni

• időrendi, vagy kronologikus bibliográfia: megjelenési év szerint lehet bennük keresni

• szakrendi bibliográfia: a dokumentumok tartalmi azonossága alapján rendszerez

• helyrajzi, vagy topografikus bibliográfia: ilyenkor a megjelenési hely vagy a dokumentumban tárgyalt hely neve fogja megadni a rendező elvet

• elsőfokú bibliográfia: a gyűjtőkörnek megfelelő dokumentumok bibliográfiai adatait gyűjti össze

• másodfokú bibliográfia: ez pusztán egy segédlet, ami a bibliográfiák adatait regisztrálja, amit szoktak a bibliográfiák bibliográfiájának is hívni.

A bibliográfiák speciális típusai:

• repertóriumok: időszaki kiadványokat regisztrálnak. Tulajdonképpen nevezhetnénk cikkbibliográfiáknak is, mivel a periodikumokban közölt cikkeket külön, analitikusan veszik fel.

• műjegyzékek: ezek információkat tartalmaznak a zeneművekről. A zenemű, vagy egy-egy tétel hangjegyes közlése.

     A fentieken kívül még szót kell ejtenünk a bibliográfiák további speciális típusairól is, amelyek túlnyomórészt a nem hagyományos információhordozókra rögzített dokumentumokról gyűjtenek adatokat. Ezek a következők:

• diszkográfiák: ezek a gyűjtemények a hangfelvétellel rögzített dokumentumokról adnak tájékoztatást.

• filmográfiák: ezek olyan bibliográfiák, amelyek a filmeket tárják fel, valamint regisztrálják azokat.