II/3.1. Hagyományos módszer

A hagyományos hivatkozás esetében közvetlenül az idézett szöveg vagy gondolat után kerek zárójelben adjuk meg a bibliográfiai információt.

Előnye:

  • Az idézett szöveg azonnali visszakereshetősége. Nem kell lapozgatnunk a dolgozat végére, nem kell a hivatkozásjegyzékben keresgélnünk.
  • A dolgozat végén csak a felhasznált dokumentumokból készült bibliográfia szerepel, nincs szükség külön hivatkozásjegyzékre.

Hátránya:

  • Megakasztja az olvasás menetét.
  • Feleslegesen növeli a dolgozat fő részének terjedelmét.
  • Ha olyan gondolatokat akarunk az olvasóval megosztani, amelyekkel nem szeretnénk terhelni a textus fő részét, de fontosnak tartunk, azt külön láb- vagy végjegyzetben kell megtennünk.
FONTOS
Milyen jellegzetességei vannak a hivatkozás hagyományos formájának?
Melyek az előnyei illetve hátrányai a hagyományos hivatkozásnak?

A témával foglalkozó szakirodalom szerint ez a módszer kizárólag akkor használható, ha a dolgozatban csak néhány hivatkozást alkalmazunk. Ez tehát inkább alkalmas formula egy rövidebb írás esetén, pl. szemináriumi vagy évfolyamdolgozat. (lásd Gyurgyák, 1997, p. 98 ; Drabancz -Vinnai, 2003, p. 147)

Formátumok (a szövegben):

  • Könyv: (Szerző/szerzők neve: Cím. Megjelenés helye : Kiadó neve, megjelenés éve. Oldalszám (sorozat))
  • Tanulmány: (Szerző/szerzők neve: Tanulmánycím. In: Forrásdokumentum címe. Szerkesztő(k) neve (szerk.). Megjelenés helye : Kiadó neve, megjelenés éve. Oldalszám (sorozat))
  • Folyóiratcikk: (Szerző/szerzők neve: Tanulmánycím. In: Folyóirat címe. évfolyam-megjelenés éve -szám. Oldalszám)
Példa ►

► "A felszólalásnak előzményei és következményei voltak, s mindkettőt számon tartja a szakirodalom. Az előbbit úgy regisztrálja, hogy 1833-ban Szatmárnémetiben, az utóbbit úgy, hogy 1836-ban Nagykárolyban működött kaszinói egyesület. (FÜLÖP Géza, A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban, Bp., 1978, 96-97.) [...] Egyébként is, ha már a város 10,000 forintot ajánlott fel a megyeháza Szatmárnémetibe költöztetésének az esetére, akkor pártfogolja a kaszinót is. "Mert az, mivel benne a vidéki méltóságos és tekintetes tagok számosan vannak, nem egyéb, mint a vármegye házának kisebb formában itt-léte." (Tanács jegyzőkönyv 1834. június 30. = Szatmár vármegye, szerk. BOROVSZKY Samu, Bp., 1908, 261.)" (Csorba, 2005, p. 557)