III. A jegyzetek

Számos tudományos publikáció tartalmaz jegyzeteket, amelyet általában a fő szöveget valamilyen szempontból kiegészítő információk közlésére használ a szerző, de sok esetben irodalmi hivatkozásokat is tartalmazhat. Ha a hivatkozási formák közül az indexszámokat használó rendszert alkalmazzuk, feltétlenül szükség van jegyzetek készítésére. A főszövegben megjelenő indexekhez tartozó szövegrészek megjelenhetnek a lap alján (lábjegyzet) vagy a dolgozat végén (végjegyzet). A hivatkozásokon túl felhívhatjuk az olvasó figyelmét olyan fontos közlésekre, amelyekkel a dolgozat fő részének gondolatmenetét nem akarjuk megakasztani.

► "1 A legszélesebb felfogásban Jósika egyenesen "a magyar romanticizmus megalapítója s eleddig legjelesebb képviselője": BÁN Aladár, Jósika Miklós élete és írói működése, Pozsony-Bp., Stampfel, 1902, 5; szűkebben felfogva érdemei csak a "romantikus történelmi regényre" vonatkoztak, mondván, "a magyar irodalomban ennek a műfajnak a képzete is az ő nevéhez társul". V. SZENDREI Júlia, Jósika Miklós: Abafi, Igaz Szó, 1972/9,
2 WÉBER Antal, A magyar regény kezdetei (Fejezetek a magyar regény történetéből), Bp., Akadémiai, 1959, 136.
3 A magyar irodalom története, III, szerk. SŐTÉR István, Bp., Akadémiai, 1965, 504-509.
4 "1836-1837 tudvalevően a magyar regény nagy évei voltak, hat magyar regény jelent meg szinte egy időben". FENYŐ István, Valóságábrázolás és eszményítés 1830-1842, Bp., Akadémiai, 1990, 370.
5 KULCSÁR-SZABÓ Zoltán, Az ellenszegülő múlt, Jelenkor, 1999/12, 1286.
6 Imre László epikatörténete főként a 19. század középső harmadának alkotóival foglalkozott (Jósika, Kemény, Eötvös, Jókai, Kuthy Lajos, Nagy Ignác), de azóta - mintegy időben visszafelé haladva - Fáy András és Bessenyei György regényeiről is írt: IMRE László, Műfajok létformája XIX. századi epikánkban, Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 1996; Margócsy István, ha nem csalódom, nemzedékek óta először olvasta el a Szigvártot (1787): MARGÓCSY István, Szigvárt apológiája = Mesterek, tanítványok: Ünnepi tanulmánykötet a hetvenéves Csetri Lajos tiszteletére, szerk. SZAJBÉLY Mihály, Bp., Magvető, 1999. Az írók közül irodalomtörténészi igénnyel szólt hozzá a kérdéshez MÁRTON László esszéje, A kitaposott zsákutca = M. L., Az áhítatos embergép, Pécs, Jelenkor, 1999, 235-266. A Tariménes utazása már olvasható a Bessenyei kritikai kiadásban, és Kisfaludy Sándor prózai műveit is megjelentették. Az, hogy Penke Olga a felvilágosodás történelemfilozófiája kapcsán Bessenyei, Gvadányi és Verseghy Voltaire- és Millot-fordításairól is írt, bizonyára nem független attól, hogy újra kiadta a 18. századi magyar regénytörténet egyik legfontosabb szövegét, az Etelkát: PENKE Olga, Filozofikus világtörténetek és történetfilozófiák, Bp., Balassi, 2000; DUGONICS András, Etelka, s. a. r. PENKE Olga, Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 2002..." (Hites, 2005, p. 140)

A fenti részletben - mely az indexszámos hivatkozásra példa - láthatjuk, hogy az irodalmi hivatkozásokon kívül olyan információkat is közölt a szerző, amelyet - bár fontosnak tart - nem akart a tanulmány fő szövegrészében publikálni.

A Harvard-szisztéma alapján alkalmazott hivatkozások esetében a jegyzeteket leginkább lábjegyzetben közli a szerző, így azt az olvasó azonnal láthatja olvasás közben. Ezek a jegyzetek azonban általában nem tartalmaznak hivatkozásokat.