VIII/1.2. Nyíregyházi Főiskola Bölcsészettudományi és Művészeti Kar

Útmutató a szakdolgozat elkészítéséhez

......

1. A hivatkozás

A hivatkozásnak sokféle módja van, tudományterületenként eltérő lehet, sőt azon belül is létezik több fajta. Ehelyütt egy lehetséges hivatkozási formát közlünk korántsem kizárólagossággal.

A szövegközi hivatkozás tételei mind a szó szerinti mind a tartalmi idézéskor a következők: szerző, a megjelenés évszáma, oldalszáma. Például: "A többjelentésű szavak második és további jelentései az elsődlegesből fejlődnek ki metaforikus vagy metonimikus úton a bonyolultabb jelenségek, fogalmak kifejezésére. Herder szerint a gondolkodás fejlődésével a nyelvek szókincse a konkréttól az elvont felé halad, miközben a nyelvek grammatikailag és lexikailag differenciálódnak, azaz egyre inkább sajátos, nemzeti színezetet nyernek" (Máté 1997: 44). A hivatkozás feloldása a dolgozat végén:

Máté Jakab 1997. A 19. századi nyelvtudomány rövid története. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest.

Haugen, Einar 1972. The Ecology of Language. Essays. Stanford University Press. Stanford, California.

A hivatkozás feloldása tanulmánykötetből vett írás esetén:

Benkő Loránd 1988. Irodalmi nyelv - köznyelv. In: Kiss Jenő-Szűts László (szerk.): A magyar nyelv rétegződése. Akadémiai Kiadó. Budapest. 15-33.

A hivatkozás feloldása abban az esetben, ha az írás folyóiratban jelent meg:

Jakab István 1989. A magyar nyelv szlovákiai változatai. Magyar Nyelvőr 140-9.

Ha a folyóirat nem évfolyamonként, hanem lapszámonként kezdi újra az oldalszámozást, akkor a következő módon kell feloldani a szövegközi hivatkozást:

Kulcsár Szabó Ernő 1987. Csokonai Lili: Tizenhét hattyúk. Kortárs 12: 159-64.

Bármelyik hivatkozási módot használja is a szerző, egy a fő: legyen egységes és következetes!

A tartalmi idézés más szavakkal történő megismétlése annak, amit a szakdolgozat írója által használt forrás szerzője leírt. Ilyenkor is feltétlen hivatkoznunk kell. (Mindezt részletesebben l.: Magyar Nyelvőr 1996. 121-3.).

......